A te boldogságod milyen?

A készülő irodalomterápiás kihívás & a májusi nyitott csoport kapcsán magam is sokat gondolkozom a boldogságon.

A versek gyakran fogalmazzák meg helyettünk, hogy mit is érzünk....

Az én boldogságom most ilyen (is). A tiéd milyen?

Jancsó Ágnes: Pitypang

„Boldogság”,

pötyögöm a böngészőbe tegnap este,

a képtalálatokra kattintok,

mosolygós arcocskák gurulnak egymáson,

színes lufik lebegnek a bárányfelhős égen,

plüssmackók ülnek összebújva,

nők ugrálnak a tengerparton,

férfiakról nincsenek fotók,

erről nem igazán tudom, mire következtessek,

már a harmadik találati oldalon vagyok,

de nem találom boldogságomat,

aztán egyszercsak meglátom a tiédet,

sárga esőkabátos kisfiú áll a pocsolyában,

bár valójában nem tudom,

boldog vagy-e, amikor

annak hiszlek, amikor

zörgeted a száraz leveleket,

cafatokra téped az akciós újságot,

negyedjére is újraolvassuk a könyvedet,

megsimogatod a süniket a kávésbögrémen,

meglátod ugrálni a feketerigót,

felkapcsolod a kislámpát, az állólámpát, a nagylámpát, az elemlámpát,

egymásnak ütögetsz két krumplit,

letekered a wc-papírt,

tobozt gyűjtesz a kis vödrödbe,

találsz egy morzsát a szőnyegen,

sajtot szórsz a kinyújtott tésztára,

ilyenkor mégsem merek megmozdulni,

nehogy észrevegyél,

nehogy betolakodjon a valóságom a tiédbe,

épp egy pitypanghoz hajolsz,

még nem nyílt ki,

a bimbóját szagolgatod,

mosolyogsz,

mintha éreznéd,

ott lesz az illat,

visszatartom a lélegzetemet,

hirtelen rám nézel,

rámutatsz a bimbóra,

mindentudó komolysággal bólintasz,

aztán szaladsz is tovább,

most egy szürke kavics felé.