Versek

Jón Kalman Stefánsson

Van-e igazi élet

A tizenhatodik századról olvasok,

várom, hogy lefőjön a kávé,

közben Nina Simone énekel a másik

nőről. November van,

reggel, a sötétség odakint,

akár egy hegység

A másik nőről énekel,

aki álomba sírja magát,

lelkében hegyekké

nő a sötétség

dúdolom a dallamot,

várom már a nappalt,

de hirtelen fájó szomorúság ébred bennem

Nem tudom, mi az oka,

a tizenhatodik század, amit arról olvasok,

vagy Nina

és a sötétség

bár lehet, hogy a másik nő,

a másik férfi

és lehet, hogy

a kételkedés

hogy vajon az ember azt az életet éli-e

amit neki szántak

és a mélyben moccanó

szomorúság

talán a fájó hiánya

mindannak, amit

soha nem fogunk megélni

a hiánya

azoknak, akiket

valamikor,

valahol

ölelnünk, csókolnunk, szeretnünk kellett volna

A másik nő,

a másik férfi

és a szomorúság

hegyekké nő bennünk

mert fáj az élet

amit nem élünk